Szobatisztaság

BEPISILT KIRÁLYFI

Egyszer volt, hol nem volt meseországban élt egy király, akinek volt egy fia. Értelmes, jó kötésû, ügyes fickó volt a kis királyfi, de este, amikor lefeküdt, úgy elaludt, hogy reggelre nedves lett a lepedõje.

Összehívatta a király a doktorokat, akik megkopogtatták elölrõl és hátulról, belekukucskáltak a szájába, benéztek a fülébe, megtapogatták a hasát, pisiltették és hét nap, hét éjjel vizsgálták, amit pisilt, majd megállapították, hogy nincsen betegsége. Erre nagyon dühös lett a király. “Nincsen betegsége, mégis pisis lesz a lepedõje”, megmondta a feleségének, ha ez így megy tovább, elkergeti a gyereket a palotából és haza sem engedi, míg száraz nem lesz a gatyája, és nem keres feleségnek valót magának.

A kis királyfi ismerte az apját, tudta, hogy nem tréfál, és amikor hajnalban észrevette, hogy megint nedves a lepedõje felkelt, kenyeret és vizet rakott a tarisznyájába, majd szép csendesen kiosont a palotából. Ment három nap és három éjjel bánatosan énekelve: “Nincs már puha ágyacskám, oda van a szép szobám, elhagytam a palotám, mert lucskos lett a kis gatyám.” Olyan szomorú volt, hogy még a madarak sem énekeltek neki, csak a varjak károgták: Kár, kár, kár itten jön a kis király, vizes ingben és nadrágban, itt bujdosik bánatában.”

Mikor besötétedett keresett egy fát és lefeküdt a tövében a puha moha ágyra. Nézte a feje felett ragyogó csillagokat és a bokrokon világító János bogárkák apró lámpácskáit. Nem félt semmitõl, nem félt a sötéttõl sem, mert tudta, hogy az éjszaka az emberek és az állatok jó barátja, amikor mindenki aludni tér, hogy kipihenje a nappal fáradalmait. Otthon néha félt egy kicsit a szobájában, amikor eloltották a lámpát, de most az erdõ magányában eltûnt minden félelme. Nyugodtan hallgatta a tücskök ciripelését, a levelek zizegését, bátorságot, békességet és nyugalmat érzett, miközben elaludt.

Már negyedszer szállt reá az este, amikor egy kis világosságot látott a távolban. Arra felé vette az útját, és amikor közelebb ért látta, hogy egy kis házacskának az ablaka világít. Megkereste az ajtót, illedelmesen kopogott, majd benyitott. A szobában egy mosolygós, hófehér hajú anyókát talált, aki éppen nagy munkában volt, a kemencébõl szedte ki a hamuban sült pogácsát.

A nagyanyó igen meglepõdött és megkérdezte: “Hogy kerültél ide kicsi fiam ilyen késõ este?” A kis királyfi pityeregve elmondta a bánatát: “Nincs már puha ágyacskám, oda van a szép szobám, elhagytam a palotám, mert lucskos lett a kis gatyám.” A nagyanyó megfürdette egy nagy dézsa meleg vízben a kis szutykos vándort, tiszta inget adott rá és lefektette egy szép tiszta ágyacskába, majd megsimogatta a fejét és megkérdezte: “Hát miért pisilsz be kisfiam?” A királyfi elpirult, nagy zavarban volt, de azért elmondta, hogy nem tudja, miért pisil be, mert nem pisil be a molnár fia, nem pisil be a kovács fia, de õ bizony valahogyan gyakran bepisil. “Sebaj édes fiacskám”- mondta az anyóka – “segítünk mi a bajon, lesz majd puha ágyacskád, visszakapod szép szobád, száraz lesz a kis gatyád. Csak tudod e, hogy hány csillag van az égen, hány fa van az erdõben, hány virág van a réten? Mert el fogod mondani a csillagoknak, a fáknak és a virágoknak, hogy te már nem fogsz bepisilni.”

A kis királyfi szépen, nyugodtan feküdt az ágyában. A vándorlás után olyan fáradt volt, hogy szinte mozdulni sem bírt. Kellemes fáradtságot érzett, kellemes álmos nyugalmat. Jött magától, érezte a kezeiben, a lábaiban, kellemes álmos nyugalmat érzett az egész testében. Szemei becsukódtak, az álom kellemes, nyugodt melege jött magától, egyre jobban érezte és szundikálni kezdett, de hallotta a nagyanyó bíztató, kellemes hangját:

Te már nagyon utálsz bepisilni, nemsokára elalszol, de akármilyen mélyen alszol, álmodban nem tudsz többé pisilni. Ha pisilni kell, megfeszül a hólyagod, felébreszt, szemeid kinyílnak, felébredsz, és gyorsan felkelsz, fogod a bincit és belepisilsz. Ágyban nem tudsz pisilni, fekve nem tudsz pisilni, álmodban nem tudsz pisilni, reggel száraz lesz a kis gatyád. Hogy jól megértsd elmondom még egyszer.

Te már nagyon utálsz bepisilni…

“Mondd, hogy nem fogsz bepisilni!” A kis királyfi bátortalanul mondta: “Nem fogok bepisilni.” “Így ez nem jó fiacskám, mondd bátrabban.” A kis királyfi bátrabban mondta: “Nem fogok bepisilni.” ” Így már jobb lesz”, mondta az anyóka. Hát akkor mondjuk el együtt, elõször a csillagoknak:

Nagyon útálok bepisilni, nemsokára elalszom, de akármilyen mélyen alszom, álmomban nem tudok többé pisilni. Ha pisilni kell, megfeszül a hólyagom, felébreszt, a szemeim kinyílnak, felébredek, és gyorsan felkelek, fogom a bincit és belepisilek. Ágyban nem tudok pisilni, fekve nem tudok pisilni, álmomban nem tudok pisilni. Ágyban nem tudok pisilni, fekve nem tudok pisilni, álmomban nem tudok pisilni, reggel száraz lesz a kis gatyám.

Most elmondjuk a fáknak: Nagyon útálok bepisilni…

Most elmondjuk a virágoknak: Nagyon útálok bepisilni…

Eddig jutottak, amikor elaludtak. Mikor elaludtak még akkor is mondogatták, hogy nem fognak bepisilni. Álmukban egy virágos réten játszadoztak- egy aranyos labdával. Arra repült egy kis pacsirta és azt énekelte: “Nem pisilsz be, nem pisilsz be.” Majd arra jött a róka koma és azt mondta “pisiljünk be, pisiljünk be”, de a kis királyfi nem pisilt be, jelzett a hólyagja, a szemei kinyíltak, felébredt és gyorsan felkelt, fogta a bincit és belepisilt. Úgy belepisilt, hogy csobogott és habot vetett. Ezután visszafeküdt az ágyába és szép nyugodtan aludt reggelig, mert tudta, hogy nem fog bepisilni.

Hát mit gondolsz bepisilt e, bizony nem pisilt be, másnap nevetett a reggel, nevetett a felkelõ nap és örvendeztek mind ketten. A kis királyfi boldogan énekelte: “Száraz már a kis gatyám, nem pisis az ágyacskám, nem lesz szagos a szobám.”

—————————–

Második rész.

Emlékszel ugye a bepisilt királyfira, aki száraz lett a Nagyanyónál. Még elõfordult, hogy oda cseppentett a lepedõre, de amikor pisilni kellett jelzett a hólyagja, felébredt és gyorsan felkelt. Fogta a bincit és úgy belepisilt, hogy csobogott és habot vetett. Nappal segített a Nagyanyónak és a ház körül játszogatott. Boldogan énekelte: “Száraz maradt a gatyám, nem pisis az ágyacskám, nem szagos már a szobám.” Este a Nagyanyó odaült melléje és szépen, nyugodtan, türelmesen elmondták a mondókát. – Mit gondolsz bepisilt e? – Bizony nem pisilt be, egy cseppet sem pisilt be. Mikor már sokáig nem pisilt be a Nagyanyó felpakolta. Hamuban sült pogácsát és forrásvizet adott az útra, megsimogatta a haját, megpuszilta és útjára bocsátotta, hogy induljon feleséget keresni magának.

Így indult el a kis királyfi ugrándozva, vidáman énekelve, a madarak is vele énekeltek, míg csak rá nem esteledett. Akkor keresett magának egy puha moha ágyat. Egy nagy fa alatt letelepedett, kipakolta az elemózsiáját és már éppen falatozni kezdett, amikor keserves sírást hallott. Felpattant hát és bement a bokrok közé, ahonnan a sírás hallatszott. A bokrok között talált egy õzikét, akinek megrándult a lába és nem tudott tovább menni. A kis királyfi helyére rántotta az õzike bokáját, bepólyázta és meghívta vacsorára. Leültek egy nagy fa alá, megették a hamuban sült pogácsát, majd megitták rá a forrásvizet.

Ezután a kis királyfi megkérdezte: “Hogyan kerültél ide kicsi õzikém?” A kis õzike pityeregve elmondta a bánatát: “Nincs már puha ágyacskám, elkergetett az apám, mert lucskos lett a kis bundám.”

Megsajnálta a kis királyfi az õzikét és elhatározta, hogy segít rajta. Megsimogatta a fejét és megkérdezte: “Hát miért pisilsz be õzikém?” Az õzike elpirult, nagy zavarban volt, de azért elmondta, hogy nem tudja, miért pisil be. Mert nem pisil be a Maci, nem pisil be a gida, még a nyulacska sem pisil be, de õ valahogyan mindig bepisil. “Sebaj édes õzikém – segítünk mi a gondon. Lesz majd puha ágyacskád, visszafogad az apád, száraz lesz a kis bundád. Csak tudod e, hogy hány csillag van az égen, hány fa van az erdõben, hány virág van a réten? Mert el fogod mondani a csillagoknak, a fáknak és a virágoknak, hogy te már nem fogsz bepisilni.”

A kis õzike és a kis királyfi szépen, nyugodtan feküdtek a puha moha ágyban. A kis õzike a sok izgalom után olyan fáradt volt, hogy szinte mozdulni sem bírt. Kellemes fáradtságot éreztek, végtelen nyugalmat, kellemes álmos nyugalmat. Jött magától, érezték a kezeikben, érezték a lábaikban, kellemes álmos nyugalmat éreztek az egész testükben. Szemeik becsukódtak, az álom kellemes, nyugodt melege jött magától, egyre jobban érezték és a kis õzike már szundikálni kezdett, de hallotta a kis királyfi bíztató, nyugtató hangját:

Te már nagyon utálsz bepisilni, nemsokára elalszol, de akármilyen mélyen alszol, álmodban nem tudsz többé pisilni. Ha pisilni kell, megfeszül a hólyagod, felébreszt, a szemeid kinyílnak, felébredsz, és gyorsan felkelsz, fogod a bincit és belepisilsz. Ágyban nem tudsz pisilni, fekve nem tudsz pisilni, álmodban nem tudsz pisilni, reggel száraz lesz a kis bundád. Hogy jól megértsd elmondom még egyszer.”

Te már nagyon utálsz bepisilni…

“Mondd, hogy nem fogsz bepisilni!” A kis õzike bátortalanul mondta: “Nem fogok bepisilni.” “Így ez nem jó édes õzikém mondd bátrabban!” A kis õzike bátrabban mondta: “Nem fogok bepisilni!” “Így már jobb lesz – mondta kis királyfi – hát akkor mondjuk el együtt elõször a csillagoknak:

Nagyon utálok bepisilni, nemsokára elalszom, de akármilyen mélyen alszom, álmomban nem tudok többé pisilni. Ha feszül a hólyagom, felébreszt, a szemeim kinyílnak, felébredek, és gyorsan felkelek, fogom a bincit és belepisilek. Ágyban nem tudok pisilni, fekve nem tudok pisilni, álmomban nem tudok pisilni, reggel száraz lesz a kis bundám.

Most elmondjuk a fáknak: Nagyon utálok bepisilni…

Most elmondjuk a virágoknak: Nagyon utálok bepisilni…

Eddig jutottak, amikor elaludtak. Mikor elaludtak még akkor is mondogatták, hogy nem fognak bepisilni. Álmukban virágos réten játszadoztak egy aranyos labdával. Arra repült egy kis pacsirta és azt csicseregte: “Nem pisilsz be, nem pisilsz be.” Majd arra jött a róka koma és azt mondta: “Pisiljünk be, pisiljünk be,” De nem pisiltek be, hanem kinyílt a szemük és felébredtek, fogtak két hatalmas dinnyehéjat – az erdõben nem volt binci – és úgy belepisiltek, hogy csobogott és habot vetett. Ezután ismét lefeküdtek és szépen, nyugodtan aludtak reggelig, tudták, hogy nem fognak bepisilni.

Hát mit gondolsz bepisiltek e? Bizony nem pisiltek be és másnap nevetett a reggel, nevetett a felkelõ nap és örvendeztek mindketten. A kis õzike boldogan énekelte: “Száraz már a kis bundám, nem pisis az ágyacskám, visszafogad az apám.”

Harmadik rész

Emlékeztek ugye a kis királyfira és az õzikére. A kis királyfi már egy cseppet sem pisilt be, de az õzike néha még egy icipicit odapisilt, de inkább felébredt felkelt, fogta a dinnyehéjat és abba pisilt, úgy belepisilt, hogy csobogott és habot vetett. Egyébként a kis királyfihoz csatlakozott és folytatták a vándorlást, hogy feleségnek valót találjanak neki.

Mentek mendegéltek hét teljes napig, amikor eljutottak sárkány ország határához. Ott találkoztak egy hétfejû, sárkánnyal, aki felfújva nagyobb lett volna, mint egy elefánt, de már annyira leeresztett, hogy csak akkora volt, mint egy kutyus és egyik feje jobban konyult, mint a másik. Ez a sárkány õrizte volna sárkány ország határát, de az éhezéstõl olyan erõtlen volt, hogy csak egy kis füstöt és néhány szikrát tudott okádni, azután elpityeredett.

“Ne sírjál te sárkány nem bántunk mi téged,” – mondta a kis királyfi. “Nem is azért pityergek én, hanem azért sírok, mert sárkányapám elkergetett hazulról és itt õrködök már egy éve étlen szomjan. A szépséges királylány szomorú énekét sem hallhatom, akit elrabolt a sárkány király. Nincsen annak kedve énekelni, de azzal hitegeti, ha szépen énekel, majd haza viszi.

A kis királyfi mindjárt tudta, hogy a szépséges Nefelejcs kisasszonyról van szó, akivel találkozott egy karneválon és gondolta is, hogy jó lenne feleségnek valónak. Majd végignézett az elázott, bánatos sárkányon és megkérdezte: “Hát téged miért kergettek el otthonról sárkány koma?” “Hát, hát elkergettek, pedig jó sárkány voltam, csak reggelre bepisiltem.” “és miért pisiltél be sárkány koma?” A sárkány elpirult, zavarában a farkát is csóválta, de azért elmondta, hogy nem tudja miért pisilt be, mert nem pisil be egyetlen mesebeli szörnyetegnek a fia sem, de õ valahogyan mindig bepisilt.

A kis királyfi elhatározta, hogy segít a sárkányon, ha segít kiszabadítani a szépséges királykisasszonyt. Miután megegyeztek, a kis királyfi megkérdezte: “Tudod ezen, hogy hány csillag van az égen, hány fa van erdõben, és hány virág van a réten. Mert el fogod mondani a csillagoknak, a fáknak és a virágoknak, hogy te már nem fogsz bepisilni.”

Mindhárman nyugodtan feküdtek az ágyukban, a sok izgalom után olyan fáradtak voltak, hogy szinte mozdulni sem tudtak. Kellemes fáradtságot éreztek, kellemes álmos nyugalmat. Jött magától, érezték a kezeikben, a lábaikban, érezték az egész testükben, szemeik becsukódtak, az álom kellemes, nyugodt melege jött magától, egyre jobban érezték. A sárkány és az õzike már szundikálni kezdtek, de hallották a kis királyfi bíztató, megnyugtató hangját:

Te már nagyon utálsz bepisilni, nemsokára elalszol, de akármilyen mélyen alszol, álmodban nem tudsz többé pisilni. Ha pisilni kell, megfeszül a hólyagod és felébreszt, felébredsz, és gyorsan felkelsz, fogsz egy dézsát és belepisilsz. Ágyban nem tudsz pisilni, fekve nem tudsz pisilni, reggel száraz lesz a pizsamád. Hogy jól megértsd elmondom még egyszer: Te már nagyon utálsz be pisilni, nem sokára elalszol, de akármilyen mélyen alszol, álmodban nem tudsz többé pisilni. Ha pisilni kell, jelez a hólyagod és felébreszt, gyorsan felkelsz, fogod a dézsát és belepisilsz. Ágyban nem tudsz pisilni, álmodban nem tudsz pisilni, reggel száraz lesz a pizsamád.

“Mondd, hogy nem fogsz bepisilni!” a sárkány bátortalanul mondta. “Nem fogok bepisilni.” – “Így ez nem jó sárkány koma, mondd bátrabban.” A sárkány bátrabban mondta: “Nem fogok bepisilni! “Így már jobb lesz sárkány koma”, hát akkor mondjuk el együtt elõször a csillagoknak:

Nagyon utálok bepisilni, nemsokára elalszom, de akármilyen mélyen alszom, álmomban nem tudok pisilni, ha feszül a hólyagom, felébreszt, kinyílnak a szemeim, felébredek, és gyorsan felkelek, fogom a dézsát és belepisilek. Ágyban nem tudok pisilni, fekve nem tudok pisilni, reggel száraz lesz a pizsamám.

Most elmondjuk a fáknak: Nagyon utálok bepisilni…

Most elmondjuk a virágoknak: Nagyon utálok bepisilni…

Eddig jutottak, amikor elaludtak, de a sárkány nem figyelt oda és úgy bepisilt, hogy fülig vizesek lettek mind a hárman. Mikor reggel felébredtek nagy haragra gerjedt a kis királyfi és úgy pofon kapta szegény sárkányt, hogy mindegyik szemébõl szikra esõ hullott. “Hát hiába foglalkozunk mi veled, te szégyentelen, nem figyelsz ide és nem fog rajtad a jó szó. Ezután még egyszer elagyabugyálta, majd elszégyellte magát, hogy a szegény, legyengült sárkányt így megverte és másik este türelmesen elmondta vele a mondókát. A sárkány nagyon odafigyelt és nem pisilt be reggelre, hanem kinyíltak a szemei, felébredt, fogta a dézsát és belepisilt. Úgy belepisilt, hogy csobogott és habot vetett, sõt egészen tele lett. Minden este elmondták a mondókát, a sárkánynak reggelente száraz volt a pizsamája, szépen gyarapodott és már majdnem olyan nagy volt, mint egy dínó, de hûséget fogadott a kis királyfinak, amiért megmentette a bepisiléstõl.

Így eljött az ideje annak, hogy a kis királylányt kiszabadítsák. Megvárták a szombatot, amikor estére minden hitvány sárkány berúgott, beosontak sárkány országba és kiszabadították Nefelejcs kisasszonyt. Felpattantak a sárkány koma hátára, aki repült velük a kis királylány otthonáig. Olyan sokáig voltak távol, hogy a nagyanyja már telesírt két fürdõkádat a kis királylány miatt. A bánat után annál nagyobb lett az öröm és hét országra szóló lakodalmat csaptak. Egy sereg törpe vitte a királylány fátylát, sütöttek száz méter kolbászt és megittak rá száz üveg kristályvizet. Velük maradt az õzike és kutya helyett csóválta nekik a farkát a hûséges sárkány.

Engem is meghívtak, de nem tudtam elmenni, mert mesét mondtam egy pisis gyereknek, aki az egész napos szaladgálás és játék után olyan fáradt volt, hogy szinte mozdulni sem bírt. Elmondtam, hogy kellemes fáradtságot érzel, kellemes álmos nyugalmat. Jön magától, érzed a kezeidben, érzed a lábaidban, kellemes álmos nyugalmat érzel az egész testedben. Szemeid becsukódnak, az álom kellemes nyugodt melege jön magától, egyre jobban érzed, és már szundikálni kezdesz, de hallod, amit mondok:

Te már nagyon utálsz bepisilni, nemsokára elalszol, de akármilyen mélyen alszol, álmodban nem tudsz többé pisilni. Ha pisilned kell, megfeszül a hólyagod és felébreszt. Kinyílnak a szemeid, felébredsz, és gyorsan felkelsz. Fogod a bincit vagy mész a vécére és belepisilsz. Ágyban nem tudsz pisilni, fekve nem tudsz pisilni, álmodban nem tudsz pisilni, reggel száraz lesz a pizsamád.

Hogy jól megértsd elmondom még egyszer: Te már nagyon utálsz bepisilni…

Aludj szépen, jó éjszakát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A MESÉRÕL A SZÜLÕNEK

A pisis mese a sugalmazó gyógymódok mintegy százéves tapasztalatainak az összegzése. A szuggesztió vagy sugalmazás olyan cselekvések vagy cselekvések sorozatának a közlése az érintettel, melyeket kritika nélkül elfogad, illetve az a folyamat, amelyet a gyermek lelkében elindít. Esténként a gyermek kapcsolata a külvilággal az elalvás elõtt és a könnyû álom elsõ fázisában fellazul. A testi-lelki elernyedés mellett a kritikai gondolkodás képessége mérséklõdik, a szuggesztiókat könnyebben elfogadja, és ezekkel merül az élettani alvás állapotába. A mesében a nyugalomra és elalvásra irányuló sorozatok négyszer, az elvárásokra irányuló szuggesztiók tizenhétszer ismétlõdnek, ezért gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy s mese során elõbb vagy utóbb alszik el a gyermek, mert ugyanazokat a gondolati tartalmakat viszi magával.

Ha a gyermeket sikerül arra motiválnunk, hogy próbáljon az éjszakai bevizelésén úrrá lenni, akkor olyan lélektani folyamatokat indítunk el a lelkében, amelyek ennek a negatív viselkedési mintának a leépülését eredményezik.

A mese bevezetõ részében beszámolunk a kis királyfi balsorsáról, ahol a bepisilés miatt a legnagyobb rossz következett be az életében. Ez inkább azoknak a gyermekeknek szól, akik nem igen törõdtek azzal, hogy bepisilnek. A harmadik részben a sárkány büntetése, amelyet a mesébe szõttünk, – annak ellenére, hogy a gyermek mindenféle büntetését ellenezzük – szintén a közömbös pacienseink figyelmének a felkeltését szolgálja. Ha veréssel lehetne a bevizelést kezelni, mi sem fordítottunk volna tetemes idõt erre a módszertani tanulmányra.

A nagyanyó két szuggesztió sorozatát, elsõ személyben elõadott három ismétlés követi. A gyermek a szuggesztiók tárgyából a szuggesztiók alanyává válik, a látszólag magából eredõ gondolatait szívesebben elfogadja, mint a nagyanyóéit. A mese hõseként néhány perc alatt átéli a maga indukálta tünetmentességét, majd a második részben átveszi a gyógyító szerepét, és észrevétlenül a terapeuta helyére kerül. Az idegen és az önszuggesztiók összeolvadnak, mert az õzikével és a sárkánnyal már együtt szándékoznak a hólyag jelzésére száraz ágyban felébredni.

A mese keretének a megírásánál arra törekedtünk, hogy a gyermek érdekesnek találja és elfogadja, viszont az elõadás módja szándékosan monoton és álmosító, mert szép népmeséket már sokan írtak, de a mi célunk itt az, hogy a gyermek békésen elaludjon a közölt gondolati tartalommal.

A kezelt gyermek, mesébe illesztett sikerei a gyakorlatban késõbb következnek be, mert ha születésétõl fogva állandó ágyba vizelõ hosszabb idõre van szükség, hogy a húgycsõ akaratlagos beidegzéssel bíró záróizma alvás közben ne nyíljon meg. Olyan gyermekeknél, akik az életük során már hosszabb-rövidebb ideig álmukban nem pisiltek be a mese rövidebb idõ alatt eredményez tünetmentességet. Emiatt a gyermekben esetleg jelentkezõ kudarc élménynek a tompítására szolgál az “egy picit még odapisilt” betoldás, vagy a sárkány elverésének a katarzisa

A SZUGGESZTIÓK TELJESÜLÉSÉNEK A FELTÉTELEI

L./ a vizeletkiválasztó szervrendszer anatómiai és funkcionális épsége.

A terápiás mesét 4-l0 éves gyermekeknek írtuk, akiknek az ágybavizelése nem idegrendszeri vagy húgyúti betegség következménye. Ezért a kezelés megkezdése elõtt nézze meg, hogy fiúgyermeknél a fityma nincs e lenõve a makkhoz, vagy ha lenõtt, elég nagy nyílás van e a végén, hogy a gyermek vizelését ne gátolja. Ha a gyermek vizeletsugara el – elakad, vagy több ágra szakad, az a húgycsõ szûkületére utalhat. Figyelje meg, hogy a gyermek képes e nappal tartani a vizeletét vagy a sürgetõ vizelési ingerei miatt a toalettre szaladgál. Egészséges fiúgyermek vizeletsugara, ha felkéri, a szabadban, hogy messzire pisiljen, kissé felível, és bizonyos távolságban érhet célba. Ha a gyermek edénybe pisil, ahol a vizelet “csobog, és habot vet” azt jelzi, hogy a gyermek nagyobb nyomással képes vizelni, a hólyag és a húgycsõ funkciója ép. Ha a gyermek képes “elzárni a csapot” és újraindítani a vizelését jelzi, hogy a húgycsõ záróizmát akaratlagosan jól mûködteti.

Három napig mérje meg a gyermek, napi víz, illetve folyadék fogyasztását, a 24 óra alatt ürített teljes vizeletmennyiségét, amely 2-5 éves életkorig 500-800 ml, 6-14 éves életkorig 8oo-l5oo ml. Ha gyermek éjjel nem kel fel vizelni, de nem is vizel be és a reggeli, egyszeri vizelet mennyiség 4-7 éves életkorig eléri a 2oo millilitert, 7-11 éves életkorig pedig a 3oo millilitert, akkor valószínû, hogy a gyermek hólyagkapacitása megfelelõ. A megfigyeléseit jegyezze fel és vigye el a gyermeket az orvosához, aki fizikálisan megvizsgálja és elvégzi a vizelet laboratóriumi vizsgálatát.

Ha a hólyag kapacitása a jelzett értékeknél 50-100 milliliterrel kevesebb, akkor kérje meg a gyermekét, hogy napközben fél- egy órás idõtartamra vagy – ha bírja – tovább tartsa vissza a vizeletét. A gyermek napközbeni vagy éjszakai bevizelésének oka lehet az is, hogy eljátssza az idõt, vagy nem szeret a WC-re, illetve az edényre ülni, mert fél, esetleg hideg van vagy felborult néhányszor a bilijével. Lehetséges az is, hogy vizeléskor égõ, csípõ érzése vagy fájdalma van, ilyenkor a húgyhólyagja túlfeszülhet a visszatartott vizelettõl, és az eredményezi a bevizelést. Figyelmet kell fordítani a gyermek székürítésére is, mert ha székrekedése van, a telt végbél nyomása a hólyagra bevizelést elõsegítheti.

2./ a gyermek éjszakai tájékozódásának, a vizelés feltételeinek a biztosítása. A gyermek megnyerése.

Ahhoz, hogy a gyermek a szuggesztióknak megfeleljen, éjjel tájékozódnia kell a szobájában vagy nagyobb gyermeknek a lakásban, ehhez szükséges a szoba vagy a fürdõszobához vezetõ út halvány megvilágítása, de legjobb az ágya közelében elhelyezett szobavécé, amely viszonylag stabil és nehézség nélkül rá tud ülni,- nagyobb fiúknak egy széles alapú mérõhenger. Ha a gyermek fél a sötétben vagy a szobája, illetve a lakás hideg, egyszerûbb a számára, ha bepisil, minthogy számára egy bizonytalan “kalandot” kockáztasson a sötétben vagy a hidegben.

A leírtak elõsegítik a gyermek motivációját, melyet viselkedésterápiás eszközökkel is elõ kell segítenünk. Ha egy folyamatosan vagy gyakran bevizelõ gyermek nem pisil be az a szülõnek természetes, de a gyermeknek egy “hõstett”. Ha a szülõ ezt hõstettnek fogadja el, és nagy csillaggal jelzi a pisis naptárban, arra indítja a gyermeket, hogy sikert sikerre halmozzon, különösen akkor, ha hét csillagért valamilyen jutalmat is kap, és a családtagok napközben többször megdicsérik a figyelmét és az ügyességét. Azért is megdicsérhetik a gyermeket, ha a fülig ázás helyett csak egy kisebb-nagyobb folt kerül a lepedõre, bátorítva, hogy legközelebb még jobban sikerül.

3./ a felébredés és a felkelés gyakorlása, a pisis ágy áthúzása.

Mélyen alvó gyermekét tanítsa meg felébredni a következõ módon, ha néhány mesés este után nem ébred föl magától: a gyermeket elalvása után 2-3 óra múlva költse fel a teljesen éber állapot eléréséig. Ha ez nem vezetne eredményre péntek és szombat este elalvás után minden félórában éjfélig. Fontos a teljes felébresztése, ne féljen attól, hogy nem fog elaludni.

A gyermek felelõsségének az aktiválására szolgál, ha egy nedves éjszaka után, reggel áthúzza a lepedõt, és langyos vízben le kell mosdania. Ehhez az asszisztálás a szülõnek nagyobb teher, mint a gyermeknek a cselekmény, de érdemes rá megtanítani, mert inkább nem fog bevizelni, hogy ne kelljen ismételgetnie.

4./ a gyermek életkorának megfelelõ ismeretek elsajátítása.

Lexikonban vagy tankönyvi ábrán mutassa meg a gyermeknek az agyat, a veséket és a húgyhólyagot a húgyvezetõkkel és a húgycsõvel. Ezt a gyermekkel többször rajzolja le, mutassa meg neki, hogy hol van a veséje és a hólyagja. Nappal, mielõtt a gyermek vizelni indul, helyezze a gyermek kezét a hólyagtájra, gyengéden nyomja meg és kérdezze meg, hogy érzi e a feszülését.

A vizelet ürítése a következõ módon történik: A vesék által kiválasztott vizelet a húgyvezetõkön át folyamatosan a húgyhólyagba csepeg. A hólyagnak kétrétegû izomzata van. A hólyag nyugalmi állapotában a kilökõ izmok ernyedt állapotban, a záróizmok pedig összehúzott állapotban vannak. Ez a szimpatikus beidegzés hatására történik. Amikor a hólyag megtelik a kilökõ izmok összehúzódnak, a záróizmok pedig elernyednek, és a hólyag automatikusan kiürül. Ezt a paraszimpatikus beidegzés aktiválja. Így mûködik a rendszer a csecsemõknél. A gyermek fejlõdése során ez az automatizmus az agykéreg ellenõrzése alá kerül. A gyermekben a hólyag teltsége, feszülése tudatosul, a hólyag mintegy jelzi a gyermek agyában, hogy “megteltem, indulj pisilni.” Pontosabban a húgycsõnek van egy záróizma, amelynek a nyitását a gyermek akaratlagosan végzi. Éjjel a hólyag feszülésére felébred, majd késõbb nem ébred fel, de nem is vizel be, mert álmában is uralkodik a húgycsõ záróizma fölött.

Azoknál a gyermekeknél, akik éjjel-nappal bepisilnek, mint a csecsemõk ez az agykérgi szabályozás nem mûködik. Az éjszakai bevizelõ gyermekeknél az alvás állapotában ez a szabályozás nem elég erõs a gyermek felköltéséhez. A gyermekeknél, akik már huzamosabb ideig nem vizeltek be az alvás alatt – másodlagos bevizelõk-, ez a szabályozás már egyszer létrejött, de valamilyen, gyakran tisztázhatatlan mechanizmus révén gátlás alá került.

5./ a gyermek esti étkezése, folyadékfogyasztása, a ház nyugalma.

Este a gyermek könnyû vacsorát kapjon, ne közvetlenül az elalvás elõtt, az étel az élvezetéhez szükséges legkisebb só mennyiséget tartalmazza. Ha a gyermeke tejet szokott vacsorázni, továbbra is megkaphatja, de ne igyon üdítõ italt, mert azt nemcsak a szomjúsága oltására fogyasztja, és ne kapjon édességet, ami a szomjúságát fokozhatja. Mielõtt bekapcsolja a lejátszót, a gyermek pisiljen. Némítsa el a lakásban még üzemelõ, rádió vagy televízió készülékeket, kérjen csöndet a családtagoktól és indítsa a lejátszót. Üljön vagy dõljön le a gyermek mellé. Ha a gyermek társalogni óhajt mímelje azt, hogy szundikál, vagy halkan és határozottan közölje vele, hogy most nem beszélgetünk, hanem hallgatjuk a mesét. Ha a gyermek megszokta, hogy elalvás elõtt enni vagy inni kér, készítsen elõ egy kekszet vagy egy falat szendvicset és egy kevés vizet, hogy a kívánságát ki tudja elégíteni, ha közben azt mondja, hogy pisilni megy engedje meg, hogy felkeljen. Ha nevetgél vagy rendetlenkedik, õrizze meg a nyugalmát és próbálja rendre inteni. Kezdetben mindez az ön részérõl félórás elfoglaltságot igényelhet, közben ne zavarják. A kazettát automata lejátszóba helyezze, amely a szalag leforgása után kikapcsol.

Az alkalmazás elsõ hetében sok gyermek az egész mesét végighallgatja, késõbb a mese közben elalszik, ön hagyja a szalagot leforgatni. Ha a gyermek külön szobában alszik, a kezelés kezdetén maradjon a közelében, mert eleinte nem biztos, hogy felébred, ha nyugtalanul mozgolódik, keltse fel vizelni.

AZ ANYA VAGY GONDVISELÕ /GONGOZÓNÕ/ ÉS A GYERMEK KAPCSOLATÁRÓL

Utoljára, de nem utolsó sorban érintjük a kívánatos érzelmi kapcsolatot, amely szükséges a gyermek megnyeréséhez, vagy amelynek a sérülése kiválthatta a gyermek ágybavizelését. A gyermekbõl a szülõi szeretet és gondoskodás váltja ki a gyermeki szeretetet. A gyermek állandó figyelmet, gyöngédséget és törõdést, továbbá kívánságainak a teljesítését várja el a szülõtõl, viszont a szülõk részérõl a tilalmak és a parancsok hálója, melyek nélkül a nevelés nem valósítható meg megingathatja a gyermek tiszteletét a szülõ irányában és kiválthatja a makacs ellenkezését.

A leggondosabb anya is kerülhet olyan helyzetekbe a házassággal kapcsolatos gondjai, betegsége, vagy a családtag betegsége, újabb gyermek születése, munkahelyi és egyéb problémák folytán, amikor a gyermekével való kapcsolata változást szenved, pl. kissé türelmetlenebbé válik, esetleg hangosabbá vagy fáradtabbá. Lehet, hogy az anya észre sem veszi a változást, de a gyermeki lélek már a legapróbb rezdülésre is reagál. Pánikba esik, engedetlenné válik, mindent másképpen tesz, mint kívánatos, fejlõdésében megáll vagy visszaesik egy elõzõ szintre, pl. többhetes vagy hónapos szünet után ismét bepisil: ez a másodlagos enurézis, amely gyakran a gyermek szorongásának, negatív érzelmeinek, féltékenységének a kifejezõje, tiltakozás az õt ért valós vagy vélt sérelmek ellen. A szülõ szomorúsága vagy felháborodása, a gyermek szidása vagy büntetése inkább elõmozdítja az állapot fennmaradását.

A MESE TÖRTÉNETE

A gyermekek éjszakai ágyba vizelése /enuresis nocturna/ rendezésére a szociális helyzetétõl függetlenül, mindenki számára elérhetõ módszerek fejlesztésével próbálkoztunk a viselkedésterápia, kondicionáló és a szuggesztív módszerek területén.

A 7o-es évek végén egy gyermekotthonban, Egyetemi klinikákon, Kórházakban és járó beteg rendeléseken vizsgáltuk a kondicionáló és a szuggesztív módszerek hatékonyságát az ágyba vizelõ gyermekeknél. A vizsgálatokhoz száz ébresztõkészüléket és száz mesét osztottunk szét.

A gyermekotthonban az ébresztõkészülékkel kezdtük a vizsgálatot. A gyermekek a zsúfolt hálókban egymáshoz közel aludtak és néha nem tudták eldönteni, hogy kinek a jelzõje szól és a gondozónõk együttmûködése sem volt megfelelõ.

Akkor indítottuk a pisis mesét és az eredményeket kettõ, majd négy hónap múlva összegeztük. Hasonló eredményeket értünk el, mint az egyéb módszerekkel próbálkozók. A gyermekek felénél elmaradt a bevizelés és egy harmadánál ritkábban fordult elõ. Az idõsebb gyermekek éjjel kimehettek a WC-re, a fiatalok a szobavécéket használhatták. A gyermekekkel elbeszélgettünk a mesérõl, sokan megtanulták és állapotuk gyorsan rendezõdött, továbbá azok is gyorsabban reagáltak, akik elõzõen bizonyos ideig már nem pisiltek be.

Gyakorló orvos kollegák, akikkel kongresszusi elõadásainkon találkoztunk és olvastak módszereinkrõl az elmúlt 2o év során számos gyermeket, küldtek az ország minden részébõl.

A családban élõ gyermekeknél az anya vagy az idõsebb testvér olvasta a mesét. Csak kevesen tudták a mesét az instrukcióink szerint elõadni, ezért vittük kazettára.

A mese eredményessége a szülõk, vagy gondozónõk következetességén múlik. A mesét követõ használati utasítás követésével, a viselkedésterápiás elemek ötvözésével olyan komplex terápiát végzünk, amely a legkisebb terheléssel jár úgy a család, mint a gyermek részére.

Irodalom:
Azrin, N.H. et al.:Behav. Res.& Ther.l2, 147.(1974/ – Baller W. R.: Bed-Wetting: Origins and Treatment. Pergamon 1975. – Bernheim, H.: Die Suggestion und ihre Heilwirkung. Deuticke Verlag Leipzig und Wien 343-345. 1888. – Baumann. F. W., Hinma n, F.: J. Urol.11, 114, (l974). – Braithwaite, J. W. C.: Practitioner l65, 273, (1950). – Collison, D. R.: Med. J. Aust.: 1, 52, (1950). – Coue, E.: Self-mastery Through Continous Suggestion. Allen London (1951). – Cullerre, A.: Z. Hypnot. 4, 377. (1894). – Gordon, A., Newbold, G.: A Handbook of Medical Hypnosis. Balliere-Tindall London l98o. – Hallgreen, B.: Enuresis a Clinical and Genetic Study. A.Psych. Neurol. Scand. Suppl. 1l4. Vol. 32. 1957. – Hinman, F.: Pediatrics 54, 142, (1974). Horváth, I. W. et al.: Medicus Universalis. XII/5. 255-258. (1979). Horváth, I. W. et al. Magyar Pediáter. 13/4. 431. (1979). – Horváth, I.W.: Az enuresis nocturna standardizált szuggesztiv terápiájának a hatékonyságáról. Magyar Gyermekorv. Társasága et al. Szolnok. 1981.- Horváth, I.W., Kiss, L.: Tens apparatuses and wetness indicators, adaptable in general practice. SIMG Congress, Budapest (l981). – Kolvin. I., Mac Keith R. C., Meadow S. R.: Bladder Control and Enuresis. Heinemann-Lippincott (1973). – Kreimer, A. J.: Urologija 6, 35. (1958). – Kroger, W. S.: Clinical and Experimental Hypnosis. Lippincott (1977). – Lazarovici, H.: Rev. Neuropsychiatr. Inf. 23, 355. (l975). – Leidman, J. M.: Pediatrija l, 84. (l978). – Liébeault, A. A.: Rev. Hypnotisme, Paris 1, 71, (1887). – Meares, A. A.: A System of Medical Hypnosis. Saunders, Philadelphia – London. 334. (1960) – Toni, G.: Minerva Med. 62, 3783. (1971). – Wolberg, R. L.: Medical Hypnosis I-II. Grune and Stratton. New-York.1948.

Dr. med. Horváth W. István
H-6630 Mindszent,
Központi Rendelõ
Csokonai u.2

Copyright © IWH 1979.

 

 

Leave a Reply